Méhek és a vízerek

 

Radiesztézia oktatáson elhangzott, hogy a méhek odulakók, mint a vadmacska is. Ezért a méhek szeretnek vízér (negatív) sugárzásban élni.
Olyan írással is találkoztam, mely azt ecseteli, ha a méheket vízér felé rakjuk, akkor a gyűjtésük akár meg is kétszereződik.
Igaz, hogy a cikkben nem szerepel, hogy a cikk írója mindezt a gyakorlatban is kipróbálta, ellenőrízte, vagy csak olvasta valahol ezt az állítást.
(Az egyiptológusok szeretnek így hivatkozni egymás munkájára.)

 

Az alábbi írás ennek pont az ellenkezőjét állítja.
Az írás több éves mérésen alapul. Mitöbb a fordítást végző ugyanezt tapasztalja már évek óta a saját méheinél.

 

Az eredeti írás megjelent szerb nyelven Zlatko Ilijev tollából.

Az eredeti címe: UTICAJ GEOPATOLOŠKIH I SVEMIRSKIH ZRAČENJA NA KVALITET PČELINJIH DRUŠTAVA

Fordította Kónya Lajos, Öttevény

 

A FÖLDALATTI VIZEREK, HARTMANN, ÉS A CURRY SUGÁRZÁSOK HATÁSAI A MÉHCSALÁDOK ÉLETÉRE

 

Különös figyelmet kel fordítani a méhészet és kaptárak helyének kiválasztására.

Zdravko Iliev kutatásokat végzett, hogy a geopatikus sugárzások milyen hatással vannak a méhek életére. Ő nyugtalan és kíváncsi szellemű méhész volt, több mint 50 éves méhészeti tapasztalattal. Szoros figyelemmel kísérte és olvasta a kortársai méhészeti világban elért eredményeit és mindezt a saját méhein kipróbálta, és evvel kapcsolatban érdekes kísérletezést végzett. Régóta tudjuk, hogy az összes flóra és fauna a bolygónkon, logikusan az ember és a méhek is, különböző sugárzásoknak vannak kitéve. Ő kísérletet végzett a föld alatti vízerek a Hartmann és a Curry kozmikus sugárzások káros hatásairól a méhcsaládok életére.

(Ezek a sugárzások műszerek érzékenysége szempontjából határérték alattiak, ezért egyenlőre csak Oroszországban természettudományként elfogadják)

Abból a tudásból indult ki hogy a föld káros sugárzása a föld mélyén folyó vízerek sugárzásokból származik és intenzitása a vízerek mélységétől, annak mértékétől, kapacitásától, áramlási sebességétől és a talaj összetételétől függ és hogy káros hatása van az ember egészségére, állatokra növényekre. Vízér-földsugárzás: Szivárgó vizet szállító járat a talaj különböző rétegeiben, mely relatíve kis vízmennyisége folytán számunkra nem átjárható. Ez a lassan szivárgó víz mozgása által, a föld rétegeivel való súrlódás eredményeként jött létre és kb. 4-7 Hz körüli frekvenciát állít elő. Energiáját a föld belsejéből és a térhálós szerkezetből nyeri. Frekvenciái közel állnak az emberi belső frekvenciához, ezért károsító hatása igen jelentős, mivel negatív polaritással rendelkezik, azaz energiát vesz el a szervezetből. Minél keskenyebb a vízér, annál nagyobb problémát okoz, mivel koncentrálódik a sugárzási energia (nem a víz „sugároz”, hanem csak módosítja modulálja és polarizálja a Föld belsejéből áramló energiákat.

Hartmann-háló földsugárzás: Dr. Ernst Hartmann geobiológus által 1950-ben „felfedezett” majd szabadalmaztatott, Földünket hálóként befedő sugárzás, mely a Föld pozitív és negatív mágneses erőtereinek találkozási pontján jött létre. Valójában ezt a sugárzást egy magyar ember írta le először, Csalány Ferenc gépészmérnök 1938-ban. Az ún. Hartmann-háló, pontosan É-D és K-Ny irányban alkot elektromágneses hálót, illetve tér-rács rendszert. Ahol az É-D-i és K-Ny-i Hartmann vonalak találkoznak, ott Hartmann kereszteződések jönnek létre. Curry-háló földsugárzás: A Hartmann-hálóhoz képest 45 fokkal van elforgatva, így É-Ny, D-K, DNy és É-K irányban alkot hálót. Nem olyan károsító hatású sugárzás, sőt vannak pozitív Curry sugárzási helyek is. Itt az enyhe rácsszerkezetű töltőtér jó hatással lehet még a gyerekekre is. A Curry sávok kereszteződéseiben létrejönnek azonban a Curry pontok, amelyek már túl serkentőleg hathatnak, és kifáraszthatják úgy az idegrendszert, mint a szívet. Zdravko Ilijev méhész 4 évig kísérletezett a méhészetében.

Először segítséget kért három radiesztéziában jártas embertől, hogy méhészete területén jelöljék meg a vízereket, azok kereszteződéseit, Hartmann hálókat és kereszteződéseiket, és a Curry sávok és azok kereszteződéseit.

 

A vízerek sugárzásának területére négy kaptárt rakott le: kettő a vízérre, és kettőt ahol vízér és Hartmann kereszteződés volt.

Ezenkívül még kettő kaptárt tett a Hartmann háló, és a Curry háló középső, pozitív pontjára. és kettő kaptárt semleges helyre ahol semmilyen sugárzás nem volt mérhető.

 

Négy év alatt (1990-1994) a kísérlet időtartama alatt, feljegyezte az összes megnyilvánulásokat, amelyeket megfigyelt a méhek viselkedéseben és megállapította következőt:

- A méhek nagyon rosszul tolerálják a felszín alatti vízerek sugárzását, Hartmann és Curry kereszteződésekben keletkező negatív sugárzásokat, itt a kaptárak lassan kiürültek a méhcsaládok tavasszal vagy ősszel elpusztultak.

- A méhcsaládok nagyon jól fejlődnek, telelnek és aktívan dolgoznak, jól termeltek mézet azokon a helyeken, amelyek a pozitív Hartmann és Curry csomóban voltak elhelyezve.

- A méhcsaládok, amelyek a vízfolyáson kívüli a semleges helyen voltak normálisan fejlődtek, bármilyen mellékhatások nélkül mind a négy méhészeti évszakon keresztül jól termeltek.

- A kipusztult méhcsaládok kaptárjait kivette a káros sugárzások zónájából és a lépeket is bent hagyta, a kaptárt nem fertőtlenítette, és ebbe a kaptárakba telepített új méhcsaládokat. A betelepített méhcsaládok szépen fejlődtek, mézet termeltek, semmilyen betegségben nem szenvedtek. Evvel a betelepítéssel az bizonyosodott be, hogy az elpusztult méhcsaládok nem vírustól, baktériumoktól okozta fertőző méhbetegségektől pusztultak el hanem a föld káros sugárzásaitól.

- A vízéren kívül helyezett pároztató kaptárakban nevelt méhanyák jók.

- A vízérbe helyezett pároztató kaptárba nevelt méhanyák csak 60% tér vissza a párzásból. Ezeket az anyákat csak a vízérben helyezett méhcsaládok fogadják el, a vízéren kívülre helyett méhcsaládok ezeket az anyákat 100% lecserélik. Ezt az eljárást nyolc esetben ellenőrizték.

 

Tíz évvel később Dragan Markovic, Nisi méhész szintén megállapította, hogy a földalatti vízerek sugárzása katasztrofális hatással van a méhcsaládokra.

Ez a méhész 2000. év tavaszán Rautovo faluba lévő telephelyén szintén a földalatti vízerek fölé rakott 4 kaptárt, ezek a családok egy év alatt elpusztultak. Kettő kaptárt úgy helyezett el, hogy a földalatti vízér sugárzás csak a fészek felét érje.

Legnagyobb meglepetésére a méhek levonultak azokról a lépekről, amik a földsugárzás alatt voltak. Ősszel amikor a kaptárt kihúzta a vízér káros sugárzásából a méhek újból elfoglalták a régi lépeket.

 

Nem lehet minden méhész Radiesztéta, és kevés ember van aki megbízhatóan tudja érzékelni a földsugárzásokat, ezért Ilijev arra hívja fel a méhészek figyelmét, hogy a méhészetükben lévő kaptárakban a méhcsaládok különösebb beavatkozás nélkül is magas hozamot teljesítenek, mindig egészségesek, akkor ezek a kaptárak negatív sugárzásoktól mentes helyen vannak.

De ha vannak olyan kaptárak, ahol többéves kemény munka és erőfeszítés után sem sikerül fejlődni és méhbetegségi tünetek nélkül kipusztul a méhcsalád, akkor ott káros geopatikus sugárzásoknak vannak kitéve a méhek. Ezekre a helyekre kaptárakat ne rakjuk le.

 

A kiszálló rajok valószínűleg érzékelik a káros földsugárzásokat és az új "lakás" kiválasztásánál ezt figyelembe veszik.

Nekünk méhészeknek továbbra is figyelnünk kell a méhek viselkedését, fejlődését, egészségi állapotát, és ezeknek a tapasztalatoknak figyelembe vételével válasszuk ki a kaptárak helyeit!

 

 

Maklár, 2020. június 23.

Utolsó módosítás: 2020. június 23.